Okoskaptár projekt

Az ember elválaszthatatlan része az általa nem igazán ismert természetnek, amely nélkül civilizációnk fennmaradása elképzelhetetlen. Az ökoszisztéma komplex rendszerében vészesen csökken a sokféleség, a fajok száma, azzal együtt a funkciók és a működési képesség is. Az elmúlt ötven évben az emlősök, madár-, hal-, és hüllőfajok populációjának hatvan százaléka pusztult ki a természet ember általi pusztítása miatt. A biológiai sokszínűségnek, az evolúciós fejlődésnek és az alkalmazkodásnak az az alapja, hogy mindig legyen lehetőség valamilyen sokféleségből választani ahhoz, hogy a túlélő életforma felülkerekedhessen. Az ember általi természetkárosítás oda vezethet, hogy eltűnik az a genetikai sokszínűség, amelyből az élet, beleértve az embert is, fejlődni tudna.

Az ökoszisztémában 250-300 ezer rovarfaj él. Jelentős részben vadonélő beporzó rovarok, amelyeket a klíma és környezetváltozás, az intenzív táj- és vegyszerhasználat miatt a kihalás veszélye fenyeget. Vészesen csökken egyedszámuk, fajok egyharmada kifejezetten veszélyeztetett, nyolcszor gyorsabban pusztulnak, mint az emlősök, a madarak, vagy hüllők.

Több mint 20 000 méhfaj él a világon: egyes fajok 50-60 ezres kolóniákban, mások egyedül portyázva. Többségük veszélyben van: lassan, de biztosan a kihalás szélére kerültek. Pedig méhek nélkül az élet jelenlegei formájában – nem utolsó sorban épp az ember számára – elképzelhetetlen.

A méhek 50 millió éve élnek a Földön, nagyjából változatlan formában. Ők felelősek a növények 63 százalékának, mintegy 250 000 növényfajnak a beporzásáért. Márpedig ha a növények kétharmada a méhek pusztulásával maga is eltűnik, akkor elpusztulnak a velük táplálkozó rovarok, madarak, majd ezek ragadozói – ez a változás természetesen az egész ökoszisztémára is súlyosan kihat majd.